Országúton hosszú a jegenyesor – és hasznos

Számtalan festményt és fotót ihlető tájképtéma a fasorral szegélyezett út. A külterületi utak mentén álló fák és növénytársulások azonban nem csak a szemnek nyújtanak kellemes látványt, de fontos szerepet vállalnak a járművek által kibocsátott káros anyagok hatásának csökkentésében is. Minél nagyobb a fasorral, fás növénysávval szegélyezett utak, vasutak aránya hazánkban, annál közelebb kerül Magyarország a klímasemlegességhez – derült ki Áder János megnyitóbeszédéből a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság 7. Innovációs Fórumán, április 29-én.

- Magyarország meghozta azt a döntést, hogy 2050-re klímasemleges lesz, azaz a kibocsátás mértéke egyenlő lesz az elnyelés mértékével – mondta el Áder János a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság 7. Innovációs Fórumán. A köztársasági elnök megnyitóbeszédében kifejtette, hogy hazánkat 2018-ban közel 64 millió tonna széndioxid-kibocsátás jellemezte, ugyanekkor az elnyelők – fák, vizek, talaj, gyepek – teljes kapacitása csupán 5,4 millió tonna volt. A feladat tehát az, hogy a következő 30 évben több mint 90%-kal csökkentsük a kibocsátást és 30%-kal növeljük az elnyelők arányát. Teljes kibocsátásunk 20%-a származik a közlekedésből, ám a motorok a tudomány mai állása szerint nem lesznek olyan hatékonyak, a fogyasztás nem fog olyan alacsony szintre csökkenni, hogy a klímacélt pusztán a kibocsátás csökkentésével elérhessük, ezért szemléletváltásra van szükség. A kibocsátás csökkentése mellett az elnyelő kapacitás növelése is fontossá vált. Ez javarészt erdők telepítését jelenti az ország erre alkalmas területein, de emellett más lehetőségeket is meg kell vizsgálni. A mezőgazdasági művelés alatt álló területek, melyek az ország élelmiszer-ellátásához szükségesek, nem használhatók fel, az utak melletti területekre telepíthető erdősávok, fasorok azonban nem csak a közlekedésből adódó kibocsátást csökkentik, de a szomszédos mezőgazdasági területek számára is hasznos szolgáltatásokat nyújtanak. Ilyen haszon például a vízháztartás vagy a mikroklimatikus viszonyok javítása. A Lechner Tudásközpont közreműködésével készült elemzés térképei és adatai alapján a külterületi fásított útszakaszok jelenlegi arányának növelése még magas százalékban biztosít lehetőséget új elnyelők telepítésére – fejtette ki Áder János.

Az utakat szegélyező zöldfelületek össze is kapcsolhatják a különböző élőhelyeket, és maguk is élőhelyeket teremthetnek. Ezek az út menti 20-30 m széles területek, azaz a zöldinfrastruktúra vonalas elemei, otthont nyújtanak a beporzásban közreműködő rovaroknak, vagy a kártevők természetes ellenségeinek, de emellett még számos további előnyük is van. Csökkentik az utak, a burkolt felületek közlekedésből fakadó negatív hatásait, javítják a mikroklímát, csökkentik a forgalom zaját, a fény- és légszennyezést, javítják a vízvisszatartást és csökkentik az eróziós károkat. A vasutak esetében jelentősen hozzájárulnak a belvizes területek hidrológiai viszonyainak javításához, javítják az ökológiai kapcsolatokat az út mentén, esztétikai és rekreációs szempontból segítik az utak tájba illesztését, vizuális értékét.

Az Agrárminisztérium és szakmai partnerei – a Lechner Tudásközpont, az Ormos Imre Alapítvány és az MTA Ökológiai Kutatóközpont – bevonásával készül egy országos szintű kutatás, melynek keretében több egyéb vizsgálat mellett feltérképezték a zöldinfrastruktúra meglévő elemeit, köztük a közutak külterületi fásítottságát is, települések szerint. A kutatás a Közösségi jelentőségű természeti értékek hosszútávú megőrzését s fejlesztését, valamint az EU Biológiai Stratégia 2020 célkitűzéseinek hazai megvalósítását megalapozó stratégiai vizsgálatok (KEHOP-4.3.0-VEKOP-15-2016-00001) projekt keretében, a hazai zöldinfrastruktúra megőrzését és fejlesztését megalapozó stratégiai keretek meghatározása kutatási elem részeként zajlik.

A fásított útszéleket lajstromba szedő országos, összesített adatok alapján elkészült térkép, melyet Áder János a klímacél elérését segítő beszédében bemutatott, öt úttípust különböztetett meg: főutat, összekötő utat, bekötő utat, autópályát és autóutat. Ezek közül a fásítottság százalékos aránya a bekötő utak mentén a legmagasabb, 31,1%, de nem sokkal marad el az összekötő út és a főút sem a maga 29,9 és 27,2%-os arányával. A leggyérebb faállománnyal az autópályák (18,8%), illetve a sor végén kullogó autóutak (14,6%) rendelkeznek, ahol a viszonylag alacsonyabb arányt az is árnyalhatja, hogy az új utak melletti növénytelepítés még nem érte el a távérzékelés által is detektálható méretet. A térkép százalékos arányban mutatja a településekhez tartozó külterületi utak kétoldali fásítottságának arányát. Természetesen az erdőterületekkel borított részek fásítottsági aránya magasabb, és a fátlan alföldi területek fásítottsági aránya alacsonyabb.

Összességében elmondható tehát, hogy a közlekedési ágazat is fontos szereplője lehet a kibocsátáscsökkentés mellett az elnyelő kapacitás növelésének, hiszen még sok olyan út van, melynek oldalát nem szegélyezik fák, ezeken a területeken tehát fennáll a lehetőség a levegő széndioxid tartalmának csökkentésére a telepített növényzet által, a klímacél elérése érdekében. Emellett nem elhanyagolható a tájképi szempont sem, üdítő az elsuhanó fák, az út fölé boruló ágak látványa akár autóból, akár vonat ablakából pillant ki az utazó.

Fotó: Juhász Réka / Lechner Tudásközpont